Skaf 1)se Skafning. äfv. θλάσις, ἡ (skadande).2)kontusion, θλάσμα, τό. ἔκθλιμμα, τό.3)afskaf, κνῆσμα, τό. ξύσμα, τό. äfv. ξέσμα, τό. Linder & Walberg 1862, s. 389